Szemed megtört fényén át
könnyed buborékjában
reped szét a csupasz magány.
Sűrű ködben úszik
felettünk a kékcsend,
a hold fényszilánkjába kapaszkodva
együtt zuhanunk az éjbe.
A pillanat gyönyöre
keringőzve tépi fel
a benn rekedt…
Versek innen onnan
Nyugalomszigetek
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
