Rámdobognak az illúziók,mint hajnali könnyek a kertben,festő a vásznára rózsákat csen. Sötétbe tépő pirosat pettyez,mint ajkakra tévedt véredha ráhajnalodott a kedves. Levegőt vesz az éjjeli út,fémdobogó lett az utca,rajta az ember suttogó - árnyéklámpa.  

Verseid testvérek, barátok, találkozások,Nyüzsgő patak-szavak, papírra szaladtMiértek, hazák, szerelmek árja, s halottSzagú emlékek lassú meneteibe ájult könnyeket mart.- Otthonok verse volt, s marad.Ágyadban a misztikus éj karolt,Felhőket járva szüntelen reméltélEgy könnyű,…