Rámdobognak az illúziók,
mint hajnali könnyek a kertben,
festő a vásznára rózsákat csen.
Sötétbe tépő pirosat pettyez,
mint ajkakra tévedt véred
ha ráhajnalodott a kedves.
Levegőt vesz az éjjeli út,
fémdobogó lett az utca,
rajta az ember suttogó - árnyéklámpa.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
