simogató csend pihen a
sötétlila bársonyon
nappal-arcod nyugszik el most
éjjel-puha vánkoson
csalogató léptek zaja
átoson az éjszakán
életre kelt valóságod
új álmokat nem talál
ébred a szó hangtalanul
mégis zeng a Létezés
de a szó a boldogsághoz
bármit mondjon túl kevés
simogató csend a rendbe
nem hoz semmi változást
ébren-alva álmodunk csak
érkezést és távozást
álom-léptük ha követjük
elvezet az éjen át
oda ahol Valóságunk
a Küszöböt lépi át
Álomból a Valóságba
nem is hosszú út vezet
álom helyett valóságban
fogom már a két kezed
( verselo.gportal.hu )