Hűvös van - Kedves -, fázom.
Az eddigi lanyhot reggelre belepi a dér.
Lesz-e brokátarany az őszünk,
s telünk hideg lesz, s rideg kemény?

Én nem akarok a nyárral elszáradni.
Kötényemben érett gyümölcs időz,
mit szeretnék majd télen kóstolgatni,
hiszen télen is kell a fahéjas gőz.

Mert rövidülnek a napok,
és hosszabbodnak az éjek,
mikor a szívem, az enyészet markában dobog,
és csak magammal félem a véget,
ki az ajtóm előtt topog.

Takarj be- Kedves -, fázom.
Úgy gondolom, még van remény
szeretni - mint azon a nyáron -,
hogy brokátarany legyen az őszünk,
s telünk, hajunk - együtt - majd tiszta hófehér.

Már burkából kandikál a kamasz dió.
Az estike is korábban ásít.
A reggeli madárdal később hallható,
s gyöngyöket sír hajnalban a pázsit.