Rossz szívemnek beteg verése.
Véremnek lassúbb csergedése.
Bőrömön fekélyek,sebek
siratják betegségemet.
Szürke fejem hullatja lombját,
az eszem járása is lomhább,
s ki voltam minden tettre bátor,
óckodom most minden munkától,
és kedvem tompa mélasága
szürke fátyolt vet a világra.

Igy lettem lomha,kór,mihaszna,
rest a tettre,kész a panaszra.

Csak ha a te fényedet látom,
az hatol át e félhomályon.
Csak ha a te hangodat hallom,
akkor hűl ki alattam almom.
Csak a te hajad sátorában
horgad fel inam bátorságra.
Csak a te forró közeledben
dobban szivem s ver,ha veretlen.

Neked dolgozom,neked élek,
érted zeng mindennap az ének.
Enni már csak a te kezedből.
Élni csak a te szerelmedből.

Magamtól meghalni se tudnék,
csak ha karodban elaludnék.

Igy lettem lomha,kór,mihaszna,
a tél hagyott rád,szép tavaszra.