Amikor szomorú vagy,

kidőlt szőlőkarókat látok a szemedben,

a nélkülem elmúlt időt,

híradók kilőhetetlen

rakétáit, elmaradt háborúkat.

Nézem az arcod, s hirtelen megöregszek,

mintha egy régi nyárra emlékeznék,

rég beszántott dűlőutakra, kaporszagú szélre.

Amikor szomorú vagy,

mintha senki országa se lennék,

egy lakhatatlan égbolt kifeszített szárnyú,

gazdátlan madara.

Nem szeretném, ha sírnál.

Bárka Folyóirat, 2014;2