A víztócsán
valami meg-meg libben,
zökken az érzelem,
rátelepedik a szívedre.

Ahogyan a napok múlnak,
cseperedő képzeleted
ködlepelben elrejtve,
őszi íriszeket présel szívedre.

Számvetést készít az ősz.

Aszú szemekbe szorult nyári ízek,
lekésett ölelések,
paca a lelkekben,
fényutcában összemosott pillanatok,

lőtávolságnyira az elmúlás.

Horváth Melinda: " Ősz a tóparton"