kiömlő gondolatok perce ez
szétszórt viharok ágyások
nincs aki tud és megnevez
csak durván összeácsolt ég
és egy aki jár ki kettő

hány utat oldhat fel a pára
a homlokok szürke ablakára
ki mosdat fel élő színeket

lépni muszáj ez rendek rendje
és egyszer kitisztul a merre
kisimul domb hegy völgy vizek
hogy megálljak éppen napkeletnél

nem vagy de mintha lennél
fölsejlesz minden stációnál