Verseid testvérek, barátok, találkozások,
Nyüzsgő patak-szavak, papírra szaladt
Miértek, hazák, szerelmek árja, s halott
Szagú emlékek lassú meneteibe ájult könnyeket mart.

- Otthonok verse volt, s marad.

Ágyadban a misztikus éj karolt,
Felhőket járva szüntelen reméltél
Egy könnyű, csendes akkordot,
Szívverést a repedésnél.

- Aludtak verseid női kebleknél...

Harci szerszámaid , csak a papíron dörögtek
S nyelték a sikolyt fehér lapjaid,
Hogy szép és bizalmas jövőknek
A bölcsesség és tisztesség legyen apáik.

- Ma lélekből lettek csatáink.

Nem hitted talán, hogy az ember még valódi,
A sok szép nap halomra tiport látványát
Oly búsnak tudtad már vallani,
S Kerepesnél várt egy földből rád szabott kabát.

- Az emlékek magas glóriák.

/ poet.hu /