Nem rejtőzhetsz el már előlem, nem menekülhetsz. Fogva tartlak. Rab vagy. S megalvadt bánatomban már csak rabságod vigasztalhat.     S hogy még gonosznak sem kell lennem ha futni vágysz, én futni hagylak. S mily könnyü szívvel! hisz tudom már emlékeimtől…

Camel füstje     én nem tudom miért, de dél körül elülnek az álmok kottafejek a villanydrótokon áthúz a nagyfeszültség vibrál a messzeség s bár már elmúlt a nyár mégis frissen kaszált mező édes illatát érzem úgy…