Nem tudom... Miért, s hogyan etted be magad a sejtjeimbe? Mert a volt, s ami nem lett, beférkőzött cudarul, a semmi napoknak minden pillanatába. Éppúgy, mint a köd a völgybe, beszorult... Már oly rég nincs miért, s mégis... Az idő rohan, de csak…

  Én már tudatosan hagytam száradni a gondolatot kergült időben fáradt mozdulatot söpörtem le karomról a tüszők közé merevedett hidegben lelt felismerést. Lassúdott homokórában a pergő szemek tánca ahogy az ébredő gondolat gyújtott világot, sötét múltam e…