Rámdobognak az illúziók,mint hajnali könnyek a kertben,festő a vásznára rózsákat csen. Sötétbe tépő pirosat pettyez,mint ajkakra tévedt véredha ráhajnalodott a kedves. Levegőt vesz az éjjeli út,fémdobogó lett az utca,rajta az ember suttogó - árnyéklámpa.
Versek innen onnan
Nyugalomszigetek
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
