Mikor nem látlak én nem is lélegzem,
Nem sírok, fejem soha el nem vesztem,
Ám mikor téged sokáig nem látlak,
Valami hiányzik, s nagyon akarlak.
És vágyva, s újra a kérdést felteszem:
Vajon ez barátság? vagy ez szerelem?

Szemem, ha nem lát, nem tudom azonban
Arcod vonásit meglátni agyamban,
Ám akarva, vagy sem nemegyszer érzem,
Mindig közel van arcod, s emlékezem.
S újból magamnak a kérdést felteszem:
Vajon ez barátság? vagy ez szerelem?

Szenvedtem sokszor, ám mindig szégyelltem
Eléd járulni kiönteni szívem.
Mentem cél nélkül nem figyelve útra,
Nem is gondolva, hogy találok haza.
Így járva-kelve a kérdést felteszem:
Mi ez az érzés? barátság? szerelem?

Hogy beteg ne legyél, nem fukarkodnék,
Nyugalmad kedvéért pokolba mennék,
Semmi más kívánság szívemben nincsen,
Csak hogy egészséged, s nyugalmad legyen.
És magamban a kérdést megismétlem:
Vajon ez barátság? vagy ez szerelem?

Mikor kezed foghatja az én kezem,
Végtelen nyugalom köröttem, s érzem,
Könnyű álommal életemnek vége,
Ám felébreszt az élő szív verése,
Mely most hangosan felteszi kérdésem:
Vajon ez barátság? vagy már szerelem?

Mikor megírtam neked e dalomat,
Jósnak szelleme nem uralta számat,
Csodálkozom, magam nem fegyelmeztem,
Honnan az ötlet, hogy rímekbe vettem,
És megírtam a végén nagy kérdésem,
Mi ihletett meg? barátság? szerelem?

( Adam Mickiewicz lengyel költő írása....Bencés Sándor Gábor fordításában )

https://www.youtube.com/watch?v=7W7vSyjAijg&feature=related