S majd meghalunk oly szépen mi is, mint hullott-tollú tavaszi reggelek halnak madarak tátott csőrein; és erdős, hűs ligetek alá vetkezi magát csontjaink roppanó fehér fényessége, amikor eljön az Idő. Csak elfekszünk szem-lehunyt álmok tarka végtelenén s talán szép…

 a liliom a föld mélyéből vérszínű leplet hoz előa föld az emberiség rejtett lelkét előtárjaa fájdalmas anyai szív siratja a halottfiút, akinek égő szíve a földből kisarjadtűzzé vált az eltemetett halott, szívénekvérétől a föld vörös lángba borult:mintha ezer…

 Tükörkép gyűlöllek, hisz szemembe hazudod: „ez vagyok én”; tükörtelen pásztoridill az, hol az ember boldog lehetne. De ha én vagyok minden- ki tükre, akkor nem ma- gamat kellene elő- ször összetörni talán?   / stelmo.blog.hu // poet.hu /…

az űr meztelenül az alkonyat ujjai alatt maradandóságáért csillagokkal tetoválja teli magát ahogy az ígéret kivetkőzve önmagadból neved körgyűrűin évül érvül lépéseid mögött haladsz s idő előtt orvul feltámad onnan ahonnan hiányzol ahogy az a nagyközönség a…