Búcsúzó augusztussal

Már együtt vénülünk,

A Nyár hullámhegyéről

Tél-völgybe készülünk.

——–

Hőség is volt ám néha,

Vígan tombolt a Nyár,

Glédába állt szavára

Az ifjú napsugár.

———

Térült-fordult a Nyár itt,

Vidáman érkezett,

Szerelmes életünkkel

Sűrűn fogott kezet.

——–

Virágözönt lehelt ránk,

Frissült, újult a vér,

Hogy éljen még az Élet,

Midőn majd visszatér.

———

A nyári szent egekben

Újul a tiszta fény,

S a tűzből újra ifjan

Kelhet fel a Remény.

——-

A nyár búcsúzni készül,

Mögötte már az ősz,

Majd számadásra késztet

A vén legenda-csősz.

——-

Majd kell aggódni akkor,

Ha jégre dér pereg,

S ha majd a félszeg Élet

A Télbe hempereg.

——-

A Nyár az alkonyatnak

Oltárán áldozik,

Sok csöndes alkonyattal

Majd végleg távozik.

——–

A nyugvó Nap nyomába

Majd lassan elhalad,

De fénye, kéje, lelke

Mindig velünk marad.

——–

Míg élünk, megtaláljuk

Magunkban szellemét;

Hitet, célt ad, s türelmet,

Míg élni int a Lét.

 

/ poet.hu - Inpeters /

A bejegyzés trackback címe:

https://egykisolvasnivalo.blog.hu/api/trackback/id/tr363167791

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása