Azt hiszed. Igen, azt gondolod, olvasol bennem te is. Azt mosolygom, tudod, azt nevetem csak, (kacagom) ne hidd, hogy egyszer is, bármikor ügyeltem ő vagy te mit szapul kénye-kedve szerint. Nem arra neveltek, hogy elnyíló szátokba nézve piruljak. (csukd már be legalább) Ha meg sem…

 Régebben úgy volt, én lufikra írom,Te cserébe a hátamra kaparod,De más ez a betű, és visszasírom.Nézem az ágy mellé rúgott takarót.ésFüzetek alján keresem az okát,Kotyogó reggel, éjjel bor a díszlet.A lépcsők is már remegnek, rozogák,Mégis mindenhova magammal…