Csillag-sziporkás,holdezüstös éj!

A boldogság ujja szívünkhöz ér.

Bűvölten nézi önnmagát a nyárfa:

szinezüst mindegyik levele,ága.

Bűvölten bánatunk elalszik,el

s szívünk a drága csöndre felfigyel.

Az ég fölöttünk tenger,végtelen,

a hold-sajkába szálj be most velem.

Hallod?Az öröklét harangja kondul-

Kikötünk a zengő fényhabokon túl.

(Veikko Antero Koskenniemi)