Régen sötét napjaimra
orcád fénylett,drága kép,
fakó lett már az az arc is,
éj szakadt rám ,vak sötét.
A gyermeket a homályban
vad szorongás fogja el,
s hogy félelmét csitítsa,
csengő hangon énekel.
Én is balga gyermek,dallal
űzöm most az éjszakát-
ha nem is szól gyönyörűen,
de bátorít legalább.
(Henrich Heine)
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
