Fellegek,vadludak

tollhullató nyárvég.

Mintás a föld:csupa

vándormadár árnyék.

Kifosztva szívéig,

a nyár délre jajgat.

Őszt pillant a levél,

megdermed a harmat.

Hóna alatt ív leng,

kilincsel a jövő,

a hívatlan vendég,

a múltból üldöző.

Égre írom föl a

fájdalmak nagy Ó-ját,

s íme,láthatóvá

keringik a gólyák.

Horizont körhintán

száll a világ,forog,

fecskék,fecskék,fecskék:

szabad elektronok!

(Utassy József)