http://www.zarandok.wrz.hu/hangosversek/azedesteherketsegei.mp3

Újra pirkad…
… Bár, sötét van…
s talán,
… meg sem virrad!
… Így a reggel elsírt,
könnyek,
… halk tanúnak jönnek…
… S hullanak,
a néha néma,
… máskor,
hangos cseppek…
Bevallom…
… félek cseppet…

Félek,
… mert élek.
… Mert sírok,
ha jönnek,
… a ˝ reggeli˝ kínok.
Az apró…
édesen játszó,
átlátszó,
jelek…
Míly boldog lennék veled…
ha látnád,
s várnád!
… Mert könnyezned kéne…
rám nézve.
… Ha kedvesen nevetsz!
Azt hazudva:
… mennyire szeretsz.

Csak magam
… s szívem kárhozom,
… ha átkozom!
De azt is,
… csak halkan,
… az ˝ édes˝,
meg na hallja…
Hogy hízik…
nő,
a gyermekünk bennem!
Hisz tudom…
… egyszer,
el kell mennem…
Mert látom,
… bárhogy bánom,
az ágy,
s a vágy,
… néha milyen üres,
… mint,
szamárfüles,
füzet lapja.
Üzenetet hagynék,
rajta…

S egy reggel,
Mikor éreztem:
… az élet nem kell.
Mikor a négy fal,
a baj,
füle…
s kettőnk ügye,
már csak az enyém!
S úgy láttam,
… elfogyott a lüktető remény…
A hajnal,
mint angyalhaj takart be minket…
s rájöttem,
… nélküled üres minden…

Azt súgtad akkor: Kincsem!
És megcsókolva,
egy hajtincsem…
Megtetted,
… mit csak álmodni mertem!
S kezed,
… a hasamra tetted…

A fájdalom kimúlt…
Mikor tenyered,
… a testemre simult.
S hangod,
… mint boldog harangot,
kongatta,
szívem…
Hisz azt mondtad:
Igen!
Akarom…
S nincs az a hatalom…
Mi elvitatja a jogot,
s okot
ad arra,
ne vehessem majd karba!
… Ne benne lássam minden kincsem,
… még akkor is,
ha egyebem sincsen…