Csak ismerős illat vagyok,ha ablakot nyitsz 
elillanok.
Ha rám gondolsz néha-néha, kérlek, ne engedj a 
haragnak,Ne félj Kedves! Tiéd marad a fény, a napsugarad 
örök.
Látod nekem meghagyták az éjszakát a hazug 
ördögök.
Mit én adhatok, neked múló vágy csak mint 
hullócsillagok.
otthagyom majd hátam nyomát hideg lépcsőházi 
falaknak.
Gondolj rám ott, a szívre ahogy remegve mindig csak 
várta,
hogy villanjon rá szép szemed úgy, mint két lángoló zöld
fáklya.
Angyalod akartam lenni,hogy ne legyen minden 
hiába,
de visszahúz a sárba vágyott szárnyaim fájó 
hiánya.

/ poet.hu /