Váltja az este lassanként ruháját, melyet vén fák szegélye tart alul, nézed, ahogy a táj kettőbe vált át, egyik felfelé tör, másik mélybe hull. Nem enged mást, csak téged közelébe, sötét, mint a ház, a néma hallgatás, mint az örök hűség esküvése ott fenn a…