Farkas István - Küret

 2009.09.11. 13:23

Kikaparlak magamból,
mert nem kívánatos szerelem vagy!
Vétlen,és véletlen fogantál.
Nem terveztelek,ilyet
tervezni soha nem lehet.
Megszakítalak,ha megszakadok is,
nem születhet meg
ez a "szerelemgyerek"!
Nem kívánok vajúdni sem!
Mint ősi fenyő,
megőrzöm büszke alakom!
Nem fogod testem lelakni,

mert nem,
már nem akarom!
Telhetetlen köldöködön át
csak szívod lényemet,
el kell vágnom a zsinórt,
s kioltani
egy lehetséges é
letet!
Hidd el,mindezt érted teszem!
Megelőzöm a farfekvést,
s hogy napfonat csakrád
aljas férge,
kiáltani kész torkod
némaságra ítélje!
Egykor szép volt a kép,
mit az érzelmi ultrahang
közvetített belénk,
de kiderült,
ha világra jönnél,
sok lenne benned

a rendellenesség.
Elvetetlek hát,
föláldozom a létedet,
hogy megmentsek ezzel
két másik életet!

Mert ki hallott már olyat,
hogy két anya szüljön meg
egyetlen gyermeket...

 

/poet.hu /

A bejegyzés trackback címe:

https://egykisolvasnivalo.blog.hu/api/trackback/id/tr371375050

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása