Érintem a fényed,
de nem érezlek Téged.
Messze jársz már tőlem,
mondtam én: felőlem…
Pedig mégse úgy gondoltam,
van, ami sohasem változik,
a szavakat csak úgy elhagytam;
azaz ők a számat,
de hazudhatok magamnak akár százat,
Te teszed velem a csodákat…
A jókat és a rosszakat,
s akárhogy mondom, hogy én nem,
közben és mindörökké csak Téged…