Ónos könnycseppjeinken csúszott meg a nyár,
a teltéletű Mindenamivolt. Kezét, lábát törte – lám
ő sem oly nagyszerű, bár nem szólt, (ahogy te sem)
szemeiben vért izzadt a Hold. Az ősz megtörte szárnyait,
ahogy maga elé meredt. Szeméből gyöngyöket
énekelt ki a szél, és suttogták vele utcák, terek.
a teltéletű Mindenamivolt. Kezét, lábát törte – lám
ő sem oly nagyszerű, bár nem szólt, (ahogy te sem)
szemeiben vért izzadt a Hold. Az ősz megtörte szárnyait,
ahogy maga elé meredt. Szeméből gyöngyöket
énekelt ki a szél, és suttogták vele utcák, terek.
2011. november 21.
hétfő 20:34
/ poet.hu /
