Májusba burkollak: barka(vir)ágba.

 

selymeket kötök - éveinknek csokra.

 

Gyűrűző gondjaid tenyeremben partok,

 

ráborulok fűzfa-férfi sóhajodra...

 

Öl(elés)ed első tüzét nekem adtad,

 

első jogaidra utolsóig vigyázok,

 

s míg magamba simítom (meg)ér(t)ésed:

 

lelkemben oldódnak a ráncok...

 

 

 

Te nappuha fény a nyíló mában!

 

Meleg mosolyod (v)égre-tükör 

 

a szemek újratavaszában.

 

 

 

Engedd, hogy a nyarat, s az őszt is 

 

benne(d), értem megtaláljam...