Íme, hát itt vagyok: mezítelen, pőre,
- törvény, koldus vitte vasalt pantallómat -
nem vágyom már cifra ruhára, cipőre,
tisztán láthatjátok vad, csupasz valómat.
Emberek, elétek mégis bátran állok,
csak önmagam adom, elveimhez híven;
tetteimért puszta létem itt a zálog,
átlátszó üvegből van kifosztott szívem.
Aki rám kíváncsi, s tekintete áthat,
- nincsen féltett titkom, takargatni való -
kutató szemével a vesémbe láthat,
fedetlen koponyám sem trójai faló.
Szavam visszafogott, de egyenes beszéd,
mint a szél zenéje, egyszerű a dalom,
ripacsok serege hadd játssza az eszét,
nincs a tisztességnél igazabb hatalom.
Szilágyi Ferenc Hubart
