Akinek a tavasz is munka,
az csendesen jár, hallgató tenyerekkel,
markában hamarabb megszületik a reggel,
mint kinn a harsány tejesüveg-hajnalok.
Rikító teherautó sorok követik,
de ő csak megy és mosolyog.
A század homlokára vetíti
az ûrhajók árnyát s üveg-cement költeményekét.
Mért vinne haza ibolyát?
Tudja: ibolyántúli lét
kísérti, ökölbe szorítja hát kezét
és dolgozik.

Feje fölé épül az ég.