Sóhajaim szülnek mellém a világra,
életem örvényét reád tetoválva.
Légy itt, és teremj belém most!
remegni érted gonoszan kínozz!

Adj ott helyet, és csak nekem adjad,
ahol oltalmad rám idegfonaladból varrtad.
Mert Montagued vagyok, kit őrülten kerestél,
ahogyan hulládnak ajkaddal szívedbe temettél.
S Júliaként glóriázva kaparj házunkra erkélyt,
hogy fohászom ott neked vethessen szentélyt.

..és akkor én nyögni fogok, elnyújtom az életem,
golgotám alól kihullva foszlok, s karodra kezem
rálehelem, s fagyomból olvadva akkor kiengedek,
és csak veled, és csak veled, csak veled vétkezek..

/ Mo Jo - www.poet.hu szerzője /