Nézd, hogy reszket a szeme:                             

Pedig csak igazat hazudik

Nézd, úgy retteg benne

Minden idegszál, hogy szinte

Már kitépné az ember

„maradj csendben!”

De nem marad

De a szó torkodon fennakad

Ahogy beléd tanul lélegezni

Megfékezhetetlen indulatok

Próbálnak kiszakadni

Torkod mélyéről

De csak a hús lüktet

A vér száguld

Nem a szív ver

Csak az agy diktál

Talán rákérdez:

Ittál

Vagy ettél valamit?

-         nem, persze nem-

s csendben elnyelem

az összes hazugságot amit

nyelvem alá hebeg

mert nincs más dolgom

szerencsére a kéz a szívnél

valamivel hamarabb feled…