| Hol van már a párductestű nyár? Hová költözött? A szőlővel futtatott lankák ölén az októberi égről még lezúdul a fény. De már borízű csendben álmodnak alkonyok, mint valaha szeretett, majd feledett asszonyok. Hol van már a párductestű nyár? Hová költözött? Lásd, árnyékom elnyúlik ólmos, kék köveken, lángokkal futtatva, miként a szerelem, az őszi szerelem, mit elsodor lassú szél - az ösvényt kémlelem, az ösvényt - mert nem jöttél. És sírva kiáltom a rám zúduló fényben: itt éltem én. Itt éltem és mégsem, nem lettem talapzat és csöndből szőtt födém. Októberi égbolt borulj még fölém. Hintsd el még bennem, hogy hinni merjek, az öröklét reményét - hinni, mint egy gyermek. Indulok tovább. - Így akartam. Megzörren léptem a rozsdálló avarban. Míg az ősz - ki tudja hányadik - a párductestű nyárról álmodik. | ||
/ poet.hu /
| ||
Nimród Laboda - Hol van már a párductestű nyár?
2009.10.20. 10:39
Ajánlott bejegyzések:
![[kiömlő gondolatok] - Pera76](https://m.blog.hu/eg/egykisolvasnivalo/image/.external/.thumbs/9e4c86fc38c0f5e941d6c5c600d26aee_669ba6b3c379af695492e9efd7630b86.jpg)
A bejegyzés trackback címe:
https://egykisolvasnivalo.blog.hu/api/trackback/id/tr391462630
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
