Gyere ülj le szembe velem,
lenne hozzád egy kérésem -
ne, ne fogd most a kezem -
félek... félek, érted?

Ne mondd, hogy nem kérted,
s hogy kértél volna mást -
ez értem van - s érted -
tudod, gyűlölöm a csalódást.

Nézd a szememben a villanást,
s látod ajkaim hogy reszketnek?
Fehér arcomban a kihűlt parázst?
Mondd, tényleg ezt kerested?

Nézd e halandó testet;
s e hordott ruhát, rajta, tépd le!
Mindig ezt a húst lested -
magunk között vagyunk elvégre.

Látod e bedagadt térdet?
Na, miért nem nézel rám?
Űzöd a sok kósza érvet,
de mondd, mi számít igazán?

Na, dobd el a ruhám!
Minek ide az?
Gyere, simulj hozzám,
most megmutatom, mi az igaz.

Jól van, akkor ott maradsz -
ne, ne is közeledj felém -
látod, ott a késem, az, az -
kérlek döfjed most belém.

Szúrj már, mint arcomba a fény -
könyörgöm, ezt muszáj látnod -
beleimet rakom eléd,
tüdőm, s szívemet - az összes barátom.

Na, gyerünk, nem várok,
legyen a sor rajtad!
Egész valómat feltárom -
vagy nem ezt akartad?

Most persze behúzod füled-farkad -
fuss, mentsd az életed!
Legyen az ég áldása rajtad -
nem vagyok való neked.

/ Kérésedre kép nélkül .... és hálásan köszönöm , hogy hozhattam kedves J.S. /