Szomjuhozva agonizál fölöttünk 
e félig lepergett, 
esőtlen, aszályos májusunk. 
Kókadozva, lekonyulnak 
a szikföldi gyógyító virágok. 
Szűk horpaszú folyóink 
bordái a víz tükrén 
feszengve feleselnek. 
Tiszavirágú életet éltek: - 
az orgonavirágok, 
a Van Gogh mintázta 
gömbölyű gólyavirágok. 
Már napokóta csak álmainkban esik:- 
a fonnyadó füvekre, 
a fészek néküli fákra, 
a borzongó bokrokra 
hulló álombéli májusi eső. 
Tikkadt torokkal ébredünk, 
esőtlen napok 
hanyatló határában 
a május zsombékos 
tenyerén kóborlunk. 
E napszította 
napok fölött 
a május kifakult 
aszályos zászlója lobog.
 

poet.hu