Ha már itt vagyok,
Olyan nyomot hagyok,
Amit ember még sohasem.
Miattam egy lélek megfagyott!

Ha kell repülök,
Szárnyalok feléd.
Olykor nem látok semmit,
Vakon ütközök Beléd!

Ismerj meg!
Lehet hogy fáj majd;
Kérlek érintsd meg a lelkem!
És én ott maradok nálad.

Lehetsz buta,
Lehetsz gyerekesen naiv.
De ne lépj olyan útra,
Mely most vonz, később taszít.

Légy türelmes!
Várd a csodát.
Ha kell legyél szerelmes,
De ne feledd a szabályt!

Mert a szabály Rólad szólt,
Nem pedig Érted.
Ha kivártad a végét,
Talán meg is érted!

Ha meghalok egyszer,
Szavaim ne feledd!
Elárultam mindent,
Rájössz ha lefekszel.

Mikor lepihensz majd,
A csillagok alá.
Ráébredsz arra,
Mi volt a szabály...

/ poet.hu / gardonyi /