a világ homlokára
tetovált a sors
- gondolhatják sokan:
de csúf ez a folt -
nem én akartam lenni,
mégis itt vagyok
s ha egyszer eltünök
nem sok nyomot hagyok

ajkamról szállnak
könnyű dallamok,
a por mit felkavartam
nem takar napot

de éjjel felettem is
áldott hold ragyog,
mögöttem ködbe tünnek
mámoros napok,
előttem göröngyöket
gyűr magán az út,
mely múltamból jön
s a semmibe fut

te, ki nyomomba lépsz
tán eszedbe jut:
erre járt egy lélek,
ki feledni nem tud

/ poet.hu - dreaming /