Itt szoktál lenni - túl
a hallgatásokon. Itt szoktál,
ahol a szem lopva átoson
a tereken; mint idegenek arcán
kihűlt szerelem, mint egy
hirtelen jött, félszeg gondolat. Mindegy
kinek mondalak, - hogy kimondalak e
valakinek -
mert itt szoktál lenni; hideg
lehelet vagy, (novemberi pára)
rálehelt irodalom a világra,
dübörgő semmik ritmusa, zenéje..,
és a béke
a sejtelmesen rám nézők zsebébe'.
 
Itt szoktál lenni - velem vagy -
úgy, mint végtelen síneken a fagy,
a párhuzamosság szalad
tova, mint az ostoba kis rímek
két csapongó sor között, a nem-létnek
öltözött, remegő félelem
- itt, velem -
a számvetés megbillent asztalánál.

Itt.
Ahol mindig is lenni szoktál.

K. 2012.X.31.

( poet.hu )