Rituális pazarlásba kezdtem. Égettem
gyűrtem lépteimet Pesten, át
a Váci utcán, át a hídon Budára,
át a kétkedésen, fiatalságon, utána
meg azért, mert kívántam, kértem,
keserű csókokért, az undorért, értem,
azért, mert sosem tetszett benned,
mert belém lehelted, és én magamba 
szerettem.

Rituális pazarlásba kezdtem. Eltörtem,
sodródtam, belélegeztem az
éjszakák könnyfakasztó szagát,
a Gellért Szállót magát, a mocskot,
és a ráhányt összes csillogást, a Duna
tükrén ringó zaklatott elmúlást, a
jelent, benne a múlt szédülését,
bágyadt émelygést, s a lüktetés két szál
cigarettáját.

Rituális pazarlásba kezdtem. Gyújtottam,
görgettem, elmerengtem egy szétmálló
függőség kálváriáján, villamossíneken,
banális rímeken megrepedt járdán,
tíz fokban térdeplő csövesek tenyerén,
a sosem volt te meg én kényszerén,
és hiányod felizzó hamuján tovább, mert
ebben a slukkban az egész világ vagy
felöklendezve.

/ 7torony.hu /