Eddig úgy ült szívemben a sok,rejtett harag,

mint alma magházában a négerbarna mag,

és tudtam,hogy egy angyal kisér,kezében kard van,

mögöttem jár,vigyáz rám,s megvéd ha kell a bajban.

De aki egyszer egy vad hajnalon arra ébred,

hogy minden összeomlott,s elindult,mint kísértet,

kis holmiját elhagyja,s jóformán meztelen,

annak szép,könnyűléptű szivében megterem

az érzett és tűnődő késszavú alázat,

az másról szól,ha lázad,nem önnön érdekéről,

az már egy messze fénylő szabad jövő felé tör.

Semmim sem volt,s nem is lesz soha sem,

merengj el hát egy percre e gazdag életen,

szívemben nincs harag már,bosszú nem érdekel,

a világ újraépül,-bár tiltják énnekem,

az új falak tövében felhangzik majd szavam,

magamban élem át már mindazt,mi hátra van,

nem nézek vissza többé s tudom,nem véd meg engem

sem emlék,sem varázslat,-baljós a menny felettem,

ha megpillantsz ,barátom,fordulj el és legyints.

Hol az előtt az angyal állt a karddal,-

talán most senki sincs.

(Radnóti Miklós)