Rokonom, Robinson
kedves öreg bátyám,
útra készülődök
parton áll a bárkám.
A kunyhóm összedőlt,
nincs tüzem, kenyerem,
új gazda trónol már
régen a szigeten.
Nincsen szükség reám,
Péntek is Szombat lesz,
azt mondja, ezután
csak így kap kenyeret.
Szavam is alig van,
nem hallgat itt senki:
nem tudok hangtalan
szavak nélkül élni.
Fájdalom üli meg
minden zsigeremet
magány és hatalom
sorvasztja lelkemet.
Kedves öreg bátyám,
Robinson rokonom,
vigyázzad hajómat
a veszélyes úton!
Testvérek, feleim
várjatok, érkezem!
Batyuban ott van még
egyik- másik kincsem.
Sokminden elveszett
a viharban, szélben -
hitszegőn őrízem
édes anyanyelvem.
/ a poet. hu-ról
szerzője: Kui János /
