Valahol épp egy érverésnyi vér,
csöppé szökkenve égi sebhez ér:
A sebszájnál kétezrednyit szökell,
nemző örömmel lő az Égre fel.

Valahol épp szemrebbenésnyi könny
gyöngyét gyönyörré gyötri az öröm:
Bűvös Születés ürmös könnye kel,
Jászolnyi szalma csitítja csak el.

Valahol konok lobot vet a Jó,
viasza Lélek, kanóca a szó:
Ontsa bár könnyét végzetén szeme,
Már el nem oltja: Égbe ég vele...

poet.hu