Lánc fonódik a kés, a kanál, a villa és közém, ködöm köré.
Vak vagyok, siket és néma.
Kiégett szemekkel felnézek a kopasz fákon és galambokon
át az égre.
Te megfogod meleg kezeddel kezem.
Türkizkék jelek futnak szét fagyott tenyeremben.
Az vagyok, lehet amit tudok.
Az vagyok, lehet amit érzek.
Csak egy dolog biztos.
Az vagyok, akiket szeretek.
Lovászi Ágnes - 1.
2011.05.18. 15:19Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://egykisolvasnivalo.blog.hu/api/trackback/id/tr872913996
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
