Kovács Ágnes - odafordulások

 2011.10.03. 22:40


 

Ideje van a kövek eldobásának és ideje a kövek fölhalmozásának; ideje van az ölelésnek és ideje az öleléstől való távolodásnak. (Kohelet-Prédikátor 3.5)
 


 

 

távolodó

...és én újra csak
nézem nézem
tőlem tőled távolodó
ön arc kép em
keserű kontúrjait...

ezután

...belenehezültünk e
ragacsos létezésbe
cammogó lovagokként
lámpavasra tűzött fáklyáinkat
egymásnak szegeztük
mindegy-e mézbe epébe
keveredünk ocsúdva...


költők kora

...mennyi lélek
mind egy más é
sorról sorra
halnak bele
szépséges szép
szerelembe...


révülő

...olyan furcsa vagy
nem vibrál a sugár
szemedből
távolba révülő
sötét méz
nem voltál még ilyen
önmagadban szép...


idegen

...világra csalogattál
- a mindig idegen
elegyedni nem tudó
eleven remegést -
húzódom vissza
szigorú köreimbe...

 

 

/ 7torony.hu /


 


 

A bejegyzés trackback címe:

https://egykisolvasnivalo.blog.hu/api/trackback/id/tr243276615

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása