Bennem a te arányod egy egésze,
rozsdás bilincseim hasítja szerte-szerte,
ha dobban a dobbanás, magától eltörik,
helyére más csuklószorító kötődik.

Átszűrődő fényedből lélegzek,
szavak tónusán át, néma hangszerek
visszhangos dalait írtam egykor a porba,
most is csend vagyok, néma óda.

Nézlek, mint a hajnalt a hallgatag és süket a muzsikát,
mint egy csepp a tengert, fodros hullámát
a hajszálaid ezer erdők illatával:
serkenő vágyak lázas parazsával.

( poet.hu )