Tele vágyakkal zokog a lelkem Szerető szívre sohase leltem, Zokog a lelkem. Keresek Valakit s nem tudom, ki az? A percek robognak, tűnik a Tavasz S nem tudom, ki az. Csüggedő szívvel loholok egyre, Keresek valakit a Végtelenbe, Loholok egyre. Könnyim csorognak - majd…

Egyedül fogok én állni a világon. Egyedül, egyedül, nem lesz soha párom. Nem lesz soha párom, aki vigasztaljon, Aki szenvedésben csókot csókra adjon. Csókot csókra adjon s aki hű, nem álnok, Aki büszke arra, hogy mellette állok. Aki míg én alszom őrködik…

Ha meghalok, sírba ne tegyetek,Földi nevet kőbe ne véssetek!Ha meghalok, ne zárjatok sehova,Szél szórja poraim mindenhova.Hadd legyek hamu, vagy ásvány,Szívem nyomán nőjön hegyi páfrány.Sziken sarjadjak éltető fűként,Citrus friss ágain, bársonyos tűként.Ülepedjek,…

Halljátok-e? a kékes hegygerincen felharsant már az õszi hallali. Ugye, nem tudtok most csapongó szívvel rügy-pattanó Napkeltét vallani?  Pedig a sárga lomb: az is virág, és a halálban lappang már az élet, mely összeomló múlt-romokból éled. Higyjétek el: csak hangulat az…

  Tökéletesen igazuk van a filozófusoknak, amikor azt mondják, hogy az életet visszafelé kell megérteni. Arról azonban megfeledkeznek, hogy előrefelé kell élni. (Sören Kierkegaard)

Fellegek,vadludaktollhullató nyárvég.Mintás a föld:csupavándormadár árnyék. Kifosztva szívéig,a nyár délre jajgat.Őszt pillant a levél,megdermed a harmat. Hóna alatt ív leng,kilincsel a jövő,a hívatlan vendég,a múltból üldöző. Égre írom föl afájdalmak…

Most még ne mondj semmit, majd akkor ha megjöttél. Most még ne mondj semmit, csak akkor ha döntöttél. Még ne mondj semmit, addig míg nem érted, mit tettél. Ne mondj semmit még, mert nem vagy, nem jöttél.  Most még nem létezünk, csak játszunk, csak játszunk, hogy élünk. Mert…

  Adás, igéret, tilalom,Parancsolat avagy alázat,Ki leszel, mikor újra látlak?Szined elé hadd készülhessek.Ez volt asszonyos életem,Harapós szájjal igaz útbanUtálatot is így hazudtam,Ha így kinálták a szerelmet.Hát sorsom a komédia:Mért kérdjem, hogy neked is mért…

Miért van az,hogy ami jó nekünkAz a holnapot sosem éli túlMiért? Hogy az ami jó, hogyha vége van olyan mélyre húzÉs hol vagy már? Mondd mi kell még?És miért nem jössz, és miért nem jössz, ha élsz?Refr.:Hát élj,úgy ahogy érzed azt amit a szíved húzAhogy érzed, hogy akarod…

Félre szememből...s s lám szemem enged,félre szivemből...a szív heve hül,emlékezetemből félre!...Nem!Enneka szónak az emlék szembeszegül. Messzebbről esik,úgy nyúlik az árnyék,úgy tárja ki,lengeti méla színét,így én is,amint már messzire járnék,rajtad a gyász annál…

Mondd! Te mitől lennél a legboldogabb a világon?Csak kívánnod kellene, és teljesülne egy álom.Ha a Mennyorságban ébrednél,ha állna az idő a szobádban,hinnél-e vajon a csodákban?Bölcsek útján járva,jól magadba zárva minden cseppjét a méznek, örülj az andalító…

Csillag-sziporkás,holdezüstös éj!A boldogság ujja szívünkhöz ér. Bűvölten nézi önnmagát a nyárfa:szinezüst mindegyik levele,ága. Bűvölten bánatunk elalszik,els szívünk a drága csöndre felfigyel. Az ég fölöttünk tenger,végtelen,a hold-sajkába szálj be…

Olyan a szerelem,mint a gyöngyszemű harmat,Amelytől fénylik a szirom,Amelytől felszökik kévéjében a napnak,Szivárvány-szikra,milliom. Ne,ne hajolj reá,bárhogy vonz e merész láng,Ez a vízcseppbe zárt cseppnyi kis fényözön-Mi távolabbról:mint gyémánt,Az közelről:mint a…

Régen sötét napjaimraorcád fénylett,drága kép,fakó lett már az az arc is,éj szakadt rám ,vak sötét. A gyermeket a homálybanvad szorongás fogja el,s hogy félelmét csitítsa,csengő hangon énekel. Én is balga gyermek,dallalűzöm most az éjszakát-ha nem is szól…

Már oda mind a bimbók,csalogányok,és daltalan a lombja-hullt bokor,őszi hűvös szél rajta átlohol,eltünt a lomb,s boldogságom utánok. Ez csalit,hol annyiszor kerestük,a mámorok megtartó sűrűjét,s míg foglyul ejtet a gyönyörűség, foghatatlan szállt az idő…